Elfeledett szépmíves szakmákat oktat a Kisképző

Szeptembertől a Hauszmann Alapítvány támogatásával új kézműves szakmai képzés indul, melynek célja a kihalófélben lévő mesterségek oktatása, és a magyar építészeti, valamint képző- és iparművészeti örökség fenntartása.

A képzés helyszíne a Magyar Képzőművészeti Egyetem Gyakorlóiskolája, közismert nevén a Kisképző. A képzés térítésmentes, ideje két év és az alapítvány tanulmányi ösztöndíj-lehetőséget biztosít az előfeltételeket teljesítő diákok számára.

 

Fotó: Terján Nóra

A szobrász, festő, fém és üveg szépmíves szakmák Magyarországon többszáz éves múltra tekintenek vissza és napjainkban újra szükség van rájuk a történelmi épületek, várak, kastélyok műemléki felújításánál éppúgy, mint a historizmus korában épült városnegyedek igényes rehabilitációjánál. 

A Szent István-terem tanulságai

A kezdeményezésnek a Budavári Palotanegyedet megújító Nemzeti Hauszmann Program gyakorlati tapasztalatai adták meg a kezdőlökést. A részben a háborúban elpusztult, részben a kommunista rezsim által ideológiai okból lerombolt városrész újjáépítése ma a legnagyobb léptékű kormányzati beruházások egyike.

 

Fotó: Terján Nóra

Bár az épületrekonstrukciók során a kivitelezők alapvetően mai technológiákat és építőanyagokat alkalmaznak, azért a látható részek korhű kivitelezésénél elkerülhetetlenül vissza kell nyúlni a százhúsz évvel ezelőtti módszerekhez, anyagokhoz és komoly kézügyességet igénylő kézműves kivitelezéshez.

Ez különösen igaz volt a megsemmisült Szent István-terem tűpontos újraalkotása esetében, amelynél komoly nehézséget okozott a megfelelő szaktudással rendelkező kivitelezők felkutatása.

 

Fotó: Terján Nóra

Volt olyan terület – mint például a terem falát díszítő, bonyolult struktúrájú falszövet elkészítése –, amelyhez az eredeti terem elkészítéséhez hasonlóan végül csak Németországban sikerült gyártót találni.

A terem függönyeinek különleges anyagát egy elzászi üzem állította elő, majd azt berlini restaurátorok aranyfonállal hímezték ki.

 

Fotó: Terján Nóra

A burzsoá fényűzés

Elgondolkodtató, hogy míg az 1905-ben végső formát nyert palotanegyed megálmodója, Hauszmann Alajos idejében jószerével tülekedtek a képzettebbnél képzettebb mesteremberek, műhelyek, és manufaktúrák, hogy „udvari szállítóként” bizonyíthassák a magyar ipar nagyszerűségét, addig a mai mestereket nagyítóval kellett keresni.

Adódik a kérdés, hogy mikor és miért tűntek el ezek a szakmák a képzésből olyannyira, hogy ma ismét szakmajegyzékbe kellett venni őket. Felmerül az is, hogy vajon ki képes tanítani, vannak-e még a régi tudásnak őrzői?

 

Szűcs Tibor

Fotó: Terján Nóra

Mindezekre a Kisképző vezetőjétől, Szűcs Tibortól kaptuk meg a választ, aki felvilágosított, hogy a 245 éves múltra visszatekintő iskola története nagy részében az ipartestületekkel szimbiózisban, az építőipari igényeknek megfelelően képezte a kézműves mestereket.

Ez egy ideig még a háború után is megmaradt annak ellenére, hogy a szocialista rendszerben politikai programmá vált a múlt értékeinek pusztítása.

 

Fotó: Terján Nóra

A tanulatlan, de a szovjet szellemiséget vallásos meggyőződéssel követő kommunista vezetők uralma alatt etalonná vált a „proletár” igénytelenség. Az esztétikai minőséget „burzsoá fényűzés”, illetve „kispolgári csökevény” jelzőkkel illették.

Államosítása után az építőanyagipar is az olcsó tömegtermelésre állt át, a választék megszűnt, a hiánygazdaság körülményei között pedig még akkor sem lehetett korhű módon pótolni, kijavítani valamit, ha erre igény mutatkozott egyáltalán.

 

Fotó: Terján Nóra

Mai fejjel nehéz megérteni, de valahogyan a társadalmi igény szintje is megváltozott, sokáig a historizmus korának alkotásait nem sokra értékelték, nem törekedtek a megőrzésére, elég, ha a budapesti belső kerületek épületállományának lepusztulására gondolunk. 

– A régi mesterek azonban nem koptak ki egyik évről a másikra az egykori mintarajziskolából és a tanrendben sem történtek jelentős változások.

– hívja fel a figyelmet rá az igazgató. A nagy váltást az iskola életében az okozta, amikor 1972-ben a képzőművészeti főiskola előképzőjévé vált, ekkor ragadt rá a Kisképző név is.

 

Fotó: Terján Nóra

A képzés metódusa, módszerei és célja – mint mondja – nem sokat változott, szerencsére a kisképzőben még a szocializmus évtizedeiben is sikerült megőrizni a tanszabadságot.

 

Fotó: Terján Nóra

Az persze tény, hogy a mesterképzésről átkerült a hangsúly a művészképzésre – miután az országossá váló intézménybe az ország legtehetségesebb fiataljait gyűjtötték össze, akik közül legtöbben a képzőművészeti, vagy iparművészeti felsőoktatásba igyekeztek tovább. Inkább művészképzésre volt igény, mint mesterképzésre.

Mára megváltoztak a körülmények. 

 

Fotó: Terján Nóra

A tudás őrzői

Kérdés, kik tudják beavatni a diákokat a kihalóban lévő szakmák rejtelmeibe? Szűcs Tibor szerint ez nem probléma, mert a tanerő egy része eleve birtokában van az egykori mesterségbeli tudásnak, más művésztanárok pedig képesek a megfelelő kompetenciák megszerzésére. Hogy honnan?

 

Fotó: Terján Nóra

Az iskolának nemzetközi mércével mérve is jelentős archívuma, ötvenháromezer kötetes művészeti szakkönyvtára van, benne korabeli oktatástámogató művek sokaságával.

–Pontosan tudható, hogy 100-150 éve hogyan, milyen tanmenetek és módszerek szerint tanítottak, rendelkezésre áll az egykori műtárgy és rajzgyűjtemény, amelyből kiviláglik, hogy milyen színvonalú látványrajzok, tervdokumentációk elkészítése volt az egykori diákok felé támasztott követelmény. 

– sorolja az igazgató.

 

Fotó: Terján Nóra

A meghirdetett szépmíves képzésre háromszor annyian (pontosan százan) jelentkeztek, mint ahány férőhely volt. A felvételi követelményeket úgy határozták meg, hogy azt bárki, aki művészeti gimnáziumban érettségizett, vagy akár autodidakta módon szerezte képességeit, de vitathatatlanul köze van a műfajhoz, bejuthasson.

Az életkori felső határ negyven év, de az igazgató hangsúlyozza, hogy legfontosabb követelmény a képesség és az akarat.

 

Fotó: Terján Nóra

A szóbeli felvételire egy otthon elkészített olyan házi feladattal kellett érkezni, amelyből megítélhető az illető rajzkészsége, formaérzéke, manuális készsége, amely alkalmassá teszi arra, hogy két év múlva szépmíves oklevélhez jusson.

Az iskola támogatja, hogy a diák már a képzése közben gyakornoki munkát vállaljon azoknál a cégeknél, amelyek majd foglalkoztatni tudják.

Mindez lényeges, mert szépmíves szakmai körökben általános vélekedés szerint minimum tíz év kell ahhoz, hogy valaki szakembernek mondhassa magát. 

 

Fotó: Terján Nóra

A hiányszakmák előnyei

Rövid a képzési idő, ezért a tanterv mellőzi a közismereti tárgyakat, helyette anyagismeretet, a matériák kémiai kölcsönhatásait, a korabeli módszereket és technológiákat tanítják. Az elméleti képzést a művészettörténeten belül a stílustörténet és stílustan jelenti.

Az egyértelmű, hogy aki magas szinten elsajátít egy szépmíves mesterséget, annak tudása keresett lesz a munkaerőpiacon, de ez mit jelent számokban? – tehetjük fel joggal a kérdést.

 

Fotó: Terján Nóra

Erre azért nehéz konkrét számokat mondani, mert jelenleg kevesen dolgoznak ezeken a szakterületeken. Akik a speciális munkák elvégzésére képesek, azok keresett szakemberek, ennek megfelelően egyedi árazással dolgoznak.

– Annyit leszögezhetünk, hogy bérük a jelenlegi diplomás átlagkereset felett van.

– tudtuk meg a Hauszmann Alapítványtól.

Feltételezhető, hogy a különleges mesterségeket nem pusztán az egyéni megélhetés és anyagi jólét miatt választják a fiatalok, hanem azért, mert küldetéstudatuk és alkotóvágyuk hajtja őket.

 

Fotó: Terján Nóra

Az alapítvány első lépésként a képzés rendszerét állította fel, az életpálya megalkotása csak ezután következhet, hiszen a már gyakorlatot szerzett, praktizáló új mesterek tudnak műhelyeket alkotni.

Az a reményük, hogy a műhelyek, ahogy ez régen is történt, fogadnak tanoncokat, akik ott sajátíthatják el a mesterségbeli tudást és fejleszthetik tovább iskolában tanult képességeiket.

 

Fotó: Terján Nóra

Nem egymással versengő, hanem egymással együttműködő szépmíves műhelyek közössége tud hosszú távon életpályát biztosítani az egyéni szakmai kiteljesülés mellett.

 

Fotó: Terján Nóra

A legtehetségesebb diákok a Budavári Palotanegyed, vagy más történelmi épületek megújításán is dolgozhatnak.